Ekkor jöttem rá, mennyire hiányos a műveltségem az olasz slágereket illetően. Azóta meg persze szinte az őrületbe kergetnek, mert kiűzhetetlenek a fejemből. Ellenben rájöttem, hogy csodálatos hakni alapanyag. Bármikor megállít egy olasz turista a városban, én habozás nélkül elszavalom a ‘Tu, soltanto tu’-t, vagy a ‘dimmi quando’ dalszövegét. Ők ilyenkor zavarba jönnek, én büszkén mosolygok, majd útbaigazítom őket.

Bármikor megállít egy olasz turista a városban, én habozás nélkül elszavalom a ‘Tu, soltanto tu’-t...

Önök e pillanattól fogva a gyönyörű Ancona tengerpartján, illetve kicsit beljebb, mondjuk: úgy a főterén ülnek. Szereplőink: Don Tomao, lányát egyedül nevelő, korosodó amoroso; könnyűvérű szobalánya; szomszédja a magányos panziósnő; a pocsék kávét felszolgáló kávéház tulajdonos; az idevetődő hátrányos helyzetű utcazenész; és egy tűzről pattant magyar lány.
Ahogyan az egy vérbeli olasz komédiához illik a szerelmi szálak szinte követhetetlenül bonyolódnak, hiszen az Anconai szerelmesek kacagtatóan fordulatos, kedvesen pikáns, szellemes, zenés összekacsintás a hetvenes évek olasz slágereivel.