Sosem felejtem el, amikor Mikó István, Pisti bácsi instruált bennünket. Beállt a helyemre (Terka szerepébe) és odahajolt Pásztor Mátéhoz. Elcsacsogta a szövegemet, csücsörített kettőt és olyan szemekkel pillogott a kollégára, hogy szabályosan zavarba jöttem. A másodperc tört része alatt egy tündéri flörtölő fruskává változott. Majd ugyanilyen hirtelenséggel kilépett a jelenetből és átadta a terepet. Mondanom sem kell: esélyem se volt. Mint ahogyan akkor sem, amikor elemében van. Igyekszem nem megtörni és kitartani, de mellette szinte lehetetlen komolynak maradni a színpadon.

Mikó István mellett szinte lehetetlen komolynak maradni a színpadon

Schneider Mátyás fuvarozó egyik napról a másikra sikeres lesz. Gazdagságát azonban megkeseríti, hogy felesége egy grófi lakájt szerződtet, mert nagypolgári életet akar élni. Az arisztokrata családoknál szolgáló Hyppolit megjelenése az újgazdag Schneider-házban számos nevettető, mulatságos helyzetre ad alkalmat.A pedáns komornyik mellett további bonyodalmakat okoz Nagy András mérnök, aki szerelmes Terkába, ezért inkognitóban dolgozik a cégnél, hogy a főnök lánya közelében lehessen. Schneiderné azonban már kinézett Terkának egy “jó partit”: Makátshoz, a jó családból származó udvarlóhoz akarja adni. A dolgok persze – ahogy egy jó vígjátékhoz illik – a végén szépen elrendeződnek, s otthon a nézők nagyrésze nevetve idézi fel a ma már klasszikus mondatot: „holnaptól a hagymát is hagymával eszem”.