Nem vagyok nagy ezoguru, de van, hogy megkérdőjelezhetetlenül biztos vagyok a megérzéseimben. Volt, hogy a buszmegállóban ránéztem egy ismeretlen lányra és tudtam, hogy mi egyszer barátnők leszünk… és évekre rá csakugyan így lett.

Nos. Pontosan tudtam, hogy egyszer én még játszani fogok ebben a darabban.

Nem tudtam, hogy mikor és hol, csak azt hogy lesz még dolgom vele. És így is lett. Mikor Götz Anna felhívott, hogy be kéne ugrani, egyszerre lett úrrá rajtam az öröm és a teljes nyugalom.