Linda szerepe is öröklés útján talált rám. A Vértestvérek egy egészen szokatlan előadás volt a Turay repertoárján. Mindig csak azt hallottam a többiektől, hogy mennyire szeretik ezt játszani, így külön érdeklődéssel vártam a beugrást. Azt mondják, a zene befolyásolja a pulzust. Hiszem, hogy a második felvonás végére az egész szereplőgárda egyazon BPM-em lüktetett.

Azt mondják, a zene befolyásolja a pulzust.

A darab főszereplője egy többgyerekes szegény anya, aki ikreinek egyikét gyermektelen gazdag családnak adja. És innentől kezdve mindenki belép egy ördögi körbe, melyből - ahogy azt az író sugallja - lehetetlen kitörni. Társadalmi konfliktusok, szegény-gazdag ellentét. Sorsszerű, hogy a fiúk hétéves korukban minden szülői tiltás ellenére találkoznak, és vér-(és véd-) szövetségre lépnek. A fátum - mint a görög sorstragédiákban - olyan erősen meghatározza a szereplők cselekedeteit, hogy szinte nem is urai saját életüknek. S a végzet valóban beteljesül. Ezt a megrendítő, szívbemarkoló történetet a kiváló, remek zene teszi felejthetetlen élménnyé.